Főoldal Koronavírus Házhoz szállítjuk magunknak a vírusokat

Házhoz szállítjuk magunknak a vírusokat

1 megtekintés

A tudomány régóta kongatja a vészharangot, de a koronavírus-járvány a gyakorlatban is mindenki számára igazolta, hogy a természetet károsító emberi tevékenység bizony nagyban elősegíti járványok kialakulását, de új kórokozók megjelenését is. A WHO-nak a pandémia eredetét vizsgáló jelentése is kiemeli, hogy a természetes élőhelyek szisztematikus tönkretétele, illetve a vadon élő állatok kereskedelme és fogyasztása növelheti a vírusok terjedésének kockázatát.

A sokat ismételt kulcsszó a természetpusztítás, ami olyan, sokszor távolinak tűnő hatások összességét jelenti, hogy nehéz tisztán látni az összefüggéseket. Dr. Rodics Katalin kutatóbiológust, a Greenpeace Magyarország biodiverzitáskampány-felelősét kértük arra, hogy segítsen. A szakember évtizedekig dolgozott az állami természetvédelemben, többek közt hazánkat képviselve a legmagasabb nemzetközi szakmai fórumokon.

Egy egészség létezik

A közbeszédben nem vetett komoly hullámokat, de nagyon fontos és remekül összefoglalja a problémát az Egészségügyi Világszervezet (WHO), az Állategészségügyi Világszervezet (WOAH) és az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) közös tanulmánya, amelynek lényege, hogy csak egy egészségünk van.

A természet, az ember és a gazdasági haszonállatok egészsége egyetlen komplex egység, így is kellene kezelni

– mondja a 24.hu-nak Rodics Katalin.

Az ökológiai sokféleség csökkenése (élőhelyek és fajok eltűnése), valamint a klímaválság miatt ma már olyan helyzet állt elő, hogy muszáj változtatnunk. Sorra jönnek a figyelmeztető jelek – a legutóbbi és talán legerősebb a mostani pandémia –, hogy végső soron maga az emberi civilizáció kerül veszélybe.

Visszatérve eredeti témánkhoz, nézzük most a természetpusztítás és a zoonózisok (potenciálisan emberről állatra terjedő kórokozók, élősködők) terjedésének veszélye közti összefüggést.

Felszámoljuk a pufferzónát

A természet egészségét annak fajgazdagsága adja, másként fogalmazva az ökológiai sokszínűség alkot olyan élő rendszert, amely annál stabilabb, minél több tagja van, és ezek mind teszik a maguk dolgát. A természetes élőhelyeket mára annyira felszabdaltuk, területüket oly mértékben csökkentettük, hogy minden mocsár lecsapolásával, erdőrészlet kivágásával vagy rét felszántásával fajok kipusztulását kockáztatjuk.

Márpedig a fajgazdagság egyfajta pufferzónaként védi az embert és a háziállatait a vadállatokban élő kórokozóktól.

Egy friss amerikai kutatás rámutatott például, hogy több vírus „felhígul”, mikor egymással rokon fajok közt terjed, csökken az emberi fertőzés esélye. A vizsgálatban madarakról lévén szó, egy-egy madár természetesen megfertőződik, de a jól működő rendszerben a kórokozó el is vész a „tömegben”, nem okoz járványt. Nem éri el a baromfit, az embert. Ehhez persze fajgazdagságra van szükség.

Ide tartozik az is, hogy míg egyes állatok az emberi terjeszkedés hatására eltűnnek a Föld színéről, addig mások alkalmazkodnak, képessé válnak életvitelszerűen megtelepedni az emberi környezetben. Itthon a rókákat említhetjük példaként, a veszettség potenciális hordozóit, de Óbudán épp rókában kimutatott szopornyica-fertőzésre figyelmeztették a kutyatartókat. Trópusi, szubtrópusi területeken pedig közvetlen humán egészségügyi kockázatot jelenthetnek az emberközelbe kényszerült vadon élő állatok, köztük a majmok is.

Varga György / MTI Róka Nagykanizsa belvárosában, a Berzsenyi Dániel utcában 2021. április 23-án

Mindezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy öntsük körbe magunkat betonnal, és csapjuk agyon a redőnytokban búvóhelyet találó denevért, sőt a természettől való elidegenedés rendkívül káros. A tudomány, a természetvédelem és most már a jelentős világszervezetek, sőt az Európai Unió is azt szorgalmazza: hagyjunk és adjunk a jelenleginél jóval nagyobb teret a természetnek.

Állatok kereskedelme

A WHO által is említett másik „veszélyforrás” a vadon élő állatok kereskedelme és fogyasztása. Ma már se szeri, se száma a hobbiállatoknak, rovaroktól, pókoktól a nagymacskákig, hüllőkig, madarakig gyakorlatilag bármi beszerezhető.

Világszerte 35 ezer növény- és állatfaj sodródott a kihalás szélére a »hobbitartást« kiszolgáló kereskedelem, illetve a vadonélő állatok szőrét, bőrét, agyarát stb. felhasználó kereslet miatt

– emeli ki a szakember. Hozzáteszi, ne legyenek illúzióink, az „egzotikus” állatok nagy részét ma is a vadonból fogják be, sőt, a tendencia erősödik.

Az állatokkal pedig azok kórokozói is megjelennek az otthonainkban, Németországban például már 30 éve kimutatták, hogy az ékszerteknősöket tartó embereknél sokkal gyakoribb a szalmonellafertőzés. Ez csak egy példa, és nem is a legsúlyosabb, de jól szemlélteti, milyen ismeretlen veszélyeket rejtenek az ilyen luxusigények.

A cseppfertőzéssel terjedő koronavírusnak nincs szüksége közvetítőkre ember és ember között, de nagyon sok kórokozó csak akkor okoz járványt, ha jelen vannak a terjesztésére képes szervezetek, sok esetben például a csípőszúnyogok vagy a kullancsok. E téren sincs komoly lemaradásunk, a klímaváltozással egyre több, a miénknél melegebb éghajlatot kedvelő vérszívó jelenik meg Európában.

Az általuk potenciálisan terjesztett új betegségekről az ELKH Ökológiai Kutatóközpontnak jelent meg egy kiadványa, illetve nemrég külön cikkben számoltunk be a tigrisszúnyog ellen indult hazai projektről, illetve a „különleges képességekkel bíró” Hyalomma kullancsok felkutatásáról.

Nagyüzemi állattartás és bozóthús

Ami a harmadik tényezőt, a „húsevést” illeti, érdemes külön szót ejteni a gazdasági haszonállatokról és a vadállatokról. Előbbi kapcsán Rodics Katalin ismét a WHO egy kutatását idézi, amely szerint Európában 75 százalékkal több állati fehérjét fogyasztunk, mint amire a lakosság egészsége szempontjából szükségünk lenne. A világszinten alkalmazott nagyüzemi állattartás nemcsak jelentős természeti erőforrásokat igényel, egyik legjelentősebb okozója az ökológiai és klímaválságnak, de könnyen zoonózist juttathat emberi környezetbe, gondoljunk csak a madárinfluenzára vagy a H1N1-re.

Mohos Márton / 24.hu

Tény, hogy „túl sok” húst és tejterméket fogyasztunk, illetve dobunk ki a szemétbe nap mint nap. A szakember szerint az egészségünk érdekében is jelentősen lecsökkentett állati fehérjék iránti igényünket képesek lennénk kisebb, hagyományos gazdálkodásokból származó, szabadon tartott állatok termékeiből fedezni, és ez az a terület, ahol mindenki, egyénenként tehetne a fenntartható jövő érdekében.

A vadállatok elfogyasztása némileg más kérdés. A világ egyes részein kuriózum, veszélyes luxus, mint ahogy a SARS-CoV2 ismert története is mutatja. Máshol viszont milliók számára ez egy jelentős fehérjeforrás: a szegénység sújtotta régiókban az emberek bármilyen állatot elfogyasztanak a rágcsálóktól kezdve a denevéreken, madarakon, hüllőkön keresztül a kutyákig, majmokig. Bármit, ami a környezetükben elérhető, ez pedig a járványok kialakulása szempontjából időzített bomba.

Azt is ki kell emelni, hogy a zoonózisok fontos terjedési útvonala, amikor a kórokozók vadról háziállatra jutnak át.

Az ilyen jellegű vadállatpiacok egy részét a kényszer hozta létre és tartja fenn, a mélyszegénység, más részüket viszont a gazdagabb országok luxusigényei és az átgondolatlan, felelőtlen különlegességek tartása, fogyasztása.

The post Házhoz szállítjuk magunknak a vírusokat first appeared on 24.hu.

Forrás: 24.hu - Koronavírus

További hírek a témában

Ez weboldal sütiket használ, hogy a felhasználói élményt javítsa. Feltételezzük, hogy ezzel egyetért, de ha akarja, bármikor letilthatja. Elfogad Részletek