Főoldal Külföld A hit karakán védelmezője – Robert Sarah bíboros portréja

A hit karakán védelmezője – Robert Sarah bíboros portréja

2 megtekintés

<p style="text-align: right;"><em>„Világunk már nem hallja Istent, mert a világ folyamatosan beszél, pusztító hangerővel és gyorsasággal, csak azért, hogy végül ne mondjon semmit” (Robert Sarah)</em></p>

<p>&nbsp;</p>

<p>A guineai származású Robert Sarah bíborost a római katolikus egyház konzervatív táborában a néha kifejezetten meghökkentőeket lépő Ferenc pápa ellenpontjának látták sokan – egy olyan vezéregyéniségnek, aki furcsa bevándorláspolitikai megnyilvánulások, a poklot, a melegeket, indián bálványokat és a családfogalmat érintő zavarkeltések közepette a fegyelmezett liturgiára, a Kelet felé történő misézésre, a Szentírásból következő társadalmi tanításra hívta fel a figyelmet.</p>

<p>A szaftos egyházpolitikai fejlemények iránt érdeklődő sajtó</p>

<div class="keretes">előszeretettel számolt be „konfliktusokról” a „konzervatív” Sarah és a „liberális” pápa között,</div>

<p>és bár a médianarratívákban mindig van némi igazság, azért a bíboros ennél jóval komplexebb alak – de vajon honnan jött, és milyen egyházat kívának a világnak?</p>

<p><strong>Afrika szülte, a marxizmus edzette</strong></p>

<p><em>„II. János Pál gyakran mondta, hogy e földön nem kímélhetjük erőinket, mert majd az Örökkévalóságban pihenhetünk. Robert Sarah is úgy gondolja, hogy munkája halálának pillanatáig nem ér véget”</em> – jellemzi a bíborost életrajzírója, Nicolas Diat francia esszéista. S valóban – ha valami jellemzi a bíborost, az a fáradhatatlan missziós lendület, amit az őt megtérítő spiritánus misszionáriusoktól örökölt, és ami kalandos, öt országot felölelő kispapi pályafutásán, a guineai kommunista diktatúra elleni küzdelmén, majd római munkáiban is végigkísérte.</p>

<p>Sarah 1945. június 15-én született egy Ourous nevű faluban, a nyugat-afrikai Guinea ritkán lakott északi hegyvidékén, a szenegáli határ közelében. Hazája akkor még francia gyarmat volt, így az elemi iskolában francia nyelven oktatták – <em>Isten vagy a semmi</em> című, magyarul is megjelent könyvében nevetve meséli, hogy a tanterv olyannyira francia volt, hogy</p>

<div class="keretes">a kis nyugat-afrikai wamey népcsoportba tartozó Sarahnak is azt tanították: ősei gallok voltak.</div>

<p>Szülőfaluja Guinea egy félreeső régiójában található, így kevés jutott fel hozzájuk a többségében muszlim tengerpart hitéből – ezt pedig megneszelték a francia spiritánusok (Szentlélek atyák), egy misszionárius szerzetesrend, és missziót alapítottak, téríteni kezdtek a pár száz lelkes Ourousban, amely környékével együtt ma már szinte teljes mértékben katolikus.</p>

<p>A fiatal Sarah hozzájuk járt misére, náluk érzett először hivatást – és bár szülei mélyen hívők voltak, mikor bejelentette nekik, hogy pap szeretne lenni, kiröhögték. Szentül</p>

<div class="keretes">meg voltak ugyanis győződve arról, hogy pap csak fehér ember lehet</div>

<p>– egy spiritánusnak, Marcel Bracquemond atyának kellett felvilágosítani őket arról, hogy természetesen lehet fekete is.</p>

<p>Mire azonban Sarah szeminarista korba ért, Guinea 1958-ban kikiáltotta függetlenségét a franciáktól, a hatalmat az országban Sékou Touré kommunista diktátor és a találóan elnevezett Guineai Demokrata Párt ragadta magához – a muszlim többségű kommunista ország pedig nem bizonyult kispapi leányálomnak.</p>

<p>Touré diktatúrája <em>„kimerültségbe, hazugságba, brutalitásba, középszerűségbe és lelki nyomorúságba vitte a népet”</em> – emlékszik vissza Sarah, aki az elefántcsontparti Bingerville-ben kezdte meg szemináriumi tanulmányait, a guineai fővárosból, Conakryból napokon át egy bűzös, meleg, levegőtlen hajófenéken utazva többedmagával. A politika hullámvetései ide-oda rángatták a kispapokat, Elefántcsontpartból először visszatértek Conakryba, majd szemináriumukat államosították, és egy állami iskola vette át őket, majd újra szemináriumot alapíthattak, aztán Conakry érseke, Raymond-Marie Tchidimbo a franciaországi Nancyba küldte őket tanulni, s az ott megkezdett tanulmányaikat a francia-guineai kapcsolatok megromlása miatt Szenegálban fejezték be.</p>

<p>A megpróbáltatásokat évfolyamából egyedül Sarah „élte túl”, 1969. július 20-án egyedül őt szentelte pappá Tchidimbo érsek, a többiek lemorzsolódtak. Újmiséjén a Szentlélek atyák már nem vehettek részt, őket Touré elüldözte az országból, Sarah pedig öt évre Rómába küldték továbbtanulni. Egy szentföldi exkurzuson, ahol a jezsuitáknál kapott szállást, majdnem szerzetes lett – de Guinea égető paphiánya miatt úgy gondolta, inkább hazatér. Tchidimbo érseket közben</p>

<div class="keretes">letartóztatta és börtönbe zárta a guineai rezsim,</div>

<p>Robert atya pedig egy tengerparti kisváros, Boké káplánja lett, gigantikus ellátandó területtel, rengeteg olyan fíliával, akik a misszionárius rendek 1967-es kitiltása óta nem láttak papot – és autó nélkül.</p>

<p><em>„A falubeliek maguk tanították a katekizmust a gyerekeiknek, recitálták a napi imákat, a Szűzanya iránti hatalmas gyermeki odaadással imádkozták a rózsafüzért, és vasárnaponként Isten szavát hallgatták”</em> – így írja le Sarah bíboros a papjaiktól megfosztott falvak katolikusainak életét. Robert atyát káplán korában kezdte el figyelni az állambiztonság, minden prédikációjáról jelentettek, és számos furcsa találkozása is volt az államhatalom képviselőivel. Volt rá példa, hogy egy eldugott falu felé tartva Sarah eltévedt, és egy helyitől kért útbaigazítást – az „útbaigazító” azonban egy titkosszolga volt, aki a keresett falu helyett a négaréi katonai táborba irányította a papot, itt pedig a táborparancsnok kis híján elfogta tiltott határátlépés miatt. Végül a katonák elvitték a keresett faluba, de</p>

<div class="keretes">éjszaka őrt álltak kunyhója előtt, hogy meg ne szökjön.</div>

<p>Visszafelé jó szándékának bizonyítékául ismét benézett a katonákhoz, a táborparancsnok pedig úgy elszégyellte magát, hogy egy ajándék csirkével kért tőle bocsánatot.</p>

<p>1976-tól kezdve záporozni kezdtek Robert atyára a megbízások – abban az évben, 31 évesen a fővárosban, Conakryban nevezték ki egy papi internátus rektorának. Az intézetben olyan mértékű volt a fegyelmezetlenség, hogy egy csoportnyi növendék éjszaka felgyújtotta a kápolnát. Miután a tettnek gazdája nem akadt, Sarah hidegvérrel bezáratta arra a tanévre a szemináriumot, kirúgta a nagyjából száz diák közül azt az ötvenet, akiknek jó magaviseletéért plébánosa nem kezeskedett, és a következő évre ráncba szedte az internátust.</p>

<p>

Forrás: Mandiner.hu - Külföld rovat

További hírek a témában

Ez weboldal sütiket használ, hogy a felhasználói élményt javítsa. Feltételezzük, hogy ezzel egyetért, de ha akarja, bármikor letilthatja. Elfogad Részletek