Főoldal Külföld Így zabálta fel a laposság az életünket

Így zabálta fel a laposság az életünket

1 megtekintés

<p><strong>Alana Newhouse </strong>(1976) a <em>Tablet </em>c. amerikai online magazin alapító-főszerkesztője. 2002-ben a Columbia Egyetemen szerzett újságíróként mesterdiplomát, majd a politikai stratégia világában helyezkedett el, később a <em>The Forward</em> zsidó közéleti újság vallásügyi riportere, kulturális újságírója, aztán a <em>Nextbook</em>, majd a <em>Tablet </em>főszerkesztője. Írásai jelentek már meg a <em>The New York Times</em>, a <em>Washington Post</em>, a <em>Boston Globe</em> és a <em>Slate </em>hasábjain is.</p>

<p style="text-align: center;">***</p>

<p><em>„A másfél napig tartó vajúdás alatt úgy hittem, valami nagyon nincs jól. Így éreztem akkor is, amikor először tartottam a kezemben, ahogy kényszeresen meggörnyedt a kezeim között”</em> – meséli szülésének történetét <a href="https://www.tabletmag.com/sections/news/articles/everything-is-broken?fbclid=IwAR1SdixMpY6fpVnEqEkS89ESTxAUODhDfvANNbO0n5CKy5pzEXaDwH7CDNA">írásának</a> kezdetén Alana Newhouse. <em>„A férjemnek és nekem három évre volt szükségünk, hogy rájöjjünk, valóban igazam volt aznap a szülőszobában. Fiunk sérült. És évekbe fog telni, mire meggyógyul”</em> – fogalmaz.</p>

<p>Newhouse értetlenül állt azelőtt, hogy férje és ő orvos szüleikkel, riporteri és kutatói tapasztalatukkal, egészségbiztosításukkal, az ország legjobb egészségügyi ellátásához való hozzáférésükkel együtt is csak évek múltán tudtak minderre rájönni – és akkor is csak a véletlennek köszönhetően. Leültek ezért beszélgetni Norman Doidge-dzsel, a pszichiáterrel, akinek könyvében ráismertek fiuk betegségére, és megkérdezték tőle, miért van ez.</p>

<p>Doidge doktor így válaszolt: <em>„Még mindig sok jó ember van az egészségügyben, de az amerikai egészségügyi rendszer mélyen romlott. Ha ránézel az orvosi hibák arányára – ez ma az USÁ-ban a harmadik leggyakoribb halálozási ok –, a túlgyógyszerezésre, a függőség kialakítására, a gyors megoldást kereső mentalitásra, a szegények ellátásának elmaradására, a sürgősségiről való betegfelvétel kvótáira, a felesleges műtétekre, a betegség árucikké tételére, a mellékhatások pénzzé tételére, a nagy gyógyszercégek által finanszírozott folyóiratokban működtetett referálórendszerre, az orvosok és nővérek egészségének tönkretételére… Alana, nem az az egyedülálló itt, hogy annyi zsákutcába futottatok bele, hanem az, hogy egyáltalán kijöttetek belőlük.”</em></p>

<p>A doktor azonban vissza is kérdezett:</p>

<div class="keretes">„Hogy lehet az, hogy az újságcikkekből, amit olvasok, nagyon sok szemétnek tűnik?”</div>

<p>Newhouse-nak itt esett le a tantusz.</p>

<p><em>„Ha az egészségügy velejéig romlott, ahogy Norman mondta, és a média jóvátehetetlenül elromlott, amit jól tudunk… Akkor Amerikában minden rossz? Rossz az oktatás? A lakhatás? A mezőgazdaság? A városok? Rossz a vallás? Minden rossz”</em> – fogalmazza meg tézisét a szerző.</p>

<p>Hogy miért rossz minden? Newhouse erre két okot lát. Az egyik az, hogy a munkabérek folyamatos lenyomása és a '70-es évek technológiai forradalmával együtt járó gazdasági hatékonyságnövelés mérgező elegyet alkotnak; a másik pedig a laposság (flatness) esztétikai koncepciója, amely életünk minden aspektusában jelen van:</p>

<p>Newhouse kifejti: hét évtizeden át Amerika intellektuális és kulturális életét egy sor intézmény alkotta és védelmezte: egyetemek, újságok, magazinok, lemezkiadók, könyvkiadók, professzionális szövetségek, kulturális központok, think tankek, Hollywood. Ezek az intézmények a tapasztalatok sokszínűségére reflektáltak, de mindent amerikainak neveztek, és ezzel alkottak koherenciát ebben a nagy és esetlen országban. Ezek nem gyárak voltak, hanem olyanok voltak, mint egy nagy és zűrös jazzbanda, akik végül mindig tudtak valami hiteleset és szépet alkotni, ha mindenki tette a dolgát.</p>

<div class="keretes">Ez a világ azonban a hetvenes években elkezdett szétesni,</div>

<p>ahogy a gazdaságban a munkaerő költségének lefaragása, majd a munkahelyek külföldre való kiszervezése került a középpontba. Ez az elsorvadás végül az amerikaiak életét meghatározó intézmények (biztos munkahelyek, szakszervezetek, helyi újságok, vallási közösségek, klubok, főutcai üzletek) felszámolódásához vezettek.&nbsp;</p>

<p><em>„A laposság az a mechanizmus, amelynek segítségével egy ideológiailag motivált csoport az elmúlt évtizedben, az elmúlt három évben pedig egyre növekvő sebességgel, foglyul ejtette az amerikai kulturális és értelmiségi élet teljes összefonódó infrastruktúráját. […] Egyik intézmény esett el a másik után, aztán egész szektorok, például az újságírás, vetették magukat fintorgó elitek szűk bandáinak uralma alá, akik maguknak vindikálják azt a jogot, hogy megítéljék és irányítsák vélt alattvalóik életét.” </em><em> </em></p>

<div class="keretes">„A laposság mindent tönkretett”</div>

<p>– jelenti ki a szerző.</p>

<p style="text-align: center;">

Forrás: Mandiner.hu - Külföld rovat

További hírek a témában

Ez weboldal sütiket használ, hogy a felhasználói élményt javítsa. Feltételezzük, hogy ezzel egyetért, de ha akarja, bármikor letilthatja. Elfogad Részletek