Főoldal Kultúra „Nem kellenek a migránsok, van nekünk elég gondunk a baloldallal is” – Szikora Róbert a Mandinernek

„Nem kellenek a migránsok, van nekünk elég gondunk a baloldallal is” – Szikora Róbert a Mandinernek

1 megtekintés

<p><strong>Nem lehet nem észrevenni, hogy a nyilatkozataiban sokszor negatívan beszél a kommunistákról és alapvetően a baloldalról. Mitől ez a nagy szeretet?</strong></p>

<p>Családi hagyomány. Ha gondolja, beszélek egy kicsit arról, mit tettek a kommunisták a rokonaimmal, és akkor megérti.</p>

<p><strong>Hallgatom.</strong></p>

<p>Az apai nagyapám kint volt a gulágon. Okos fiú volt, megtanult kicsit oroszul, és ő tolmácsolt a fogva tartók és a rabok között, így hat év múlva haza is került. Apám cserkész volt, keresztény, még idős korában, a kommunista rendszerben is rövid nadrágban járt. Mindig azt mondta, azért mert a cserkészek nem fáznak. Ahol lehet, csak keresztbe tettek neki. Nálunk kint volt a falon a Nagy-Magyarország térkép,</p>

<div class="keretes">kisgyerekként már tudtam, miért írta azt József Attila, hogy nem, nem, soha!</div>

<p>Trianont is elmesélték nekem, és a magyar királyokról is sokat hallottam. Az anyai nagyapám és apám is érzékeltette velem, hogy ki kivel van és, hogy mit érnek a kommunisták. A már említett anyai nagypapám osztrák származású volt, na, őt például a származása miatt vegzálták rendszeresen, de megvédte magát, hiszen egy ideig bokszoló is volt, de említhetem az édesanyámat is, aki egy állami vállalatnál volt titkárnő huszonévesen. Egyszer behívatta az igazgató, és azt mondta, elvtársnő, ideje, hogy belépjen a pártba. Azt válaszolta, nem lehet, a fiam ministrál és hittanra jár. Bezárták órákra egy helyiségbe, hogy gondolkodjon el.</p>

<p><strong>Önnek viszont már nem lehetett olyan sok félnivalója, hiszen puhult a rendszer.</strong></p>

<p>Erről a puhaságról van egy személyes történetem. 1971-ben a Fermmel játszottunk a MOM-ban. A koncert végén oda jött egy csávó, hogy írhatnék valami dallamot egy Petőfi-versre, és elő lehetne adni március 15-én. Később derült ki, egy nem annyira ismert Petőfi-vers, a Mit nem beszél az a német címűre gondolt. Abban van, hogy <em>„foglalod a kurva anyádat, de nem az én hazámat!”</em> A szöveget ráadásul aktualizálta, a németek helyet szovjetek szerepeltek.</p>

<p><strong>Az húzós…</strong></p>

<p>Na, március 10-én, hajnali négykor jöttek értem a rendőrök és a Ferm összes tagjáért, az volt igazán húzós. A Mosoni utcába vittek minket, egy rideg szobába, ahol le voltak húzva a redőnyök. Ott volt a szobában négy verőember, olyanok, mint az Egy óra múlva itt vagyok című filmben Katica úr. Az egyik a vállamra tette a kezét, és azt mondta, mesélj… De említhetem a Környei-testvéreket is, akikkel rengeteget zenéltem együtt. A papájuk ludovikás tiszt volt a II. világháborúban, Erdélyben szolgált. Mikor vége lett a háborúnak, letartóztatták, majd némi fegyelmezés után megengedték, hogy a váci katonai parancsnokság vezetője legyen. 1956-ban aztán jött a tömeg és kérte a rádiót. Odaadta, úgy volt, hogy a megtorlás idején simán felakasztják. Végül is az mentette meg, hogy négy ávóst bujtatott a laktanyában, mert meg akarták lincselni őket. Az ávósok vallomása miatt kapott halálbüntetés helyett csak börtönt. Ezek után a két fia, Attila és Csaba semmi jóra nem számíthatott, sokáig ellenszélben jártak, bármihez is kezdtek.</p>

<p>

Forrás: Mandiner.hu - Kultúra rovat

További hírek a témában

Ez weboldal sütiket használ, hogy a felhasználói élményt javítsa. Feltételezzük, hogy ezzel egyetért, de ha akarja, bármikor letilthatja. Elfogad Részletek