Főoldal Koronavírus Most dőlhet el egy egész magyar térség sorsa – De mit művel a kormány?

Most dőlhet el egy egész magyar térség sorsa – De mit művel a kormány?

1 megtekintés
Portfolio Signature karácsonyra is!
A legfontosabb elemzések és exkluzív tartalmak a fa alá. Akár az utolsó pillanatban is megajándékozhatsz valakit egy éves Portfolio Signature előfizetéssel. Ha pedig egyszerre több ismerősnek, barátnak, családtagnak vásárolsz éves előfizetést, akkor van lehetőség mennyiségi kedvezményre is. Így azon túl, hogy az ünnepekre hasznos ajándékkal készülsz, még a minőségi gazdasági tartalomgyártást is támogathatod. Tudj meg többet

Kritikus ponthoz ért a folyamat

Az elmúlt hetekben részletesen számoltunk be a Dunaferr körüli hírekről, amely egyrészt a társaság likviditási kríziséről szóltak, valamint a vasmű irányításáért küzdő két oldal szempontjairól. Arról is írtunk, hogy a társaság menedzsmentje és a kisebbségi ukrán tulajdonos, valamint utóbbi támogatói közötti ellentét rendkívül kiéleződött, az álláspontok közeledésének nyoma sincs, és az is kiderült az elmúlt hetekben, hogy mindkét fél a saját maga módján rendezné a válságot. 

A válság jogi oldalról is akut, ugyanis néhány napja az is nyilvánosságra került, hogy a cégbíróság november 18-án felszólítást küldött a Dunaferrnek: 30 napon belül intézkedjen a törvényes működés helyreállításáról. A társaság ugyanis hónapok óta igazgatóság, felügyelő bizottság és hivatalos cégvezető nélkül működik. Az éppen 30 nappal ezelőtt született cégbírósági levél azt is kimondta a kiszivárgott értesülések szerint, hogy amennyiben a vasmű nem vitatja a törvényességi felügyeleti eljárás állítását, akkor szüntesse meg a törvénysértő állapotot, ellenkező esetben a cégbíróság akár megszűntnek is nyilváníthatja a céget és elrendeli a kényszertörlési eljárást. Nem túlzás azt állítani, hogy a társaság esetleges végzetes gondjai meghatározzák a város és a térség kilátásait is: a térség messze legnagyobb foglalkoztatójáról beszélünk (4500 fős alkalmazotti létszáma mellett több ezer fős kiszervezett állománnyal bír), beszállítói láncolatán keresztül még több családot érint a cég működése. Árbevétele tekintetében pedig a 25. legnagyobb társaságról van szó, ezért országos szinten is meghatározó ügyről beszélünk.

Vélhetően az akut jogi helyzetet igyekszik rendezni a menedzsment által összehívott mai közgyűlés is, ahol ez alapján fontos döntések várhatóak, amennyiben határozatképes lesz a közgyűlés (három moszkvai illetékességű igazgatósági tag bejegyzése egyébként már folyamatban van). Ennek kapcsán itt felidézzük: szeptember 30-án és legutóbb december 3-án is határozatképtelen volt a közgyűlés, mert a többségi tulajdonos (a Cipruson bejegyzett Steelhold Limited) nem jelent meg.

A menedzsment által elindított folyamattal párhuzamosan a másik fél, Tetyana Taruta kisebbségi ukrán tulajdonos is – elmondása szerint – megkezdte a törvényes állapot helyreállítását. “A többi tag kiesése miatt egyedül is döntésképes és határozathozatalra jogosult igazgatósági tag a veszélyhelyzetben irányadó jogszabály rendelkezéseinek megfelelően gondoskodott Igazgatósági- és Felügyelő Bizottsági tagok megválasztásáról 2020. december 3-tól kezdődő hatállyal” – írta korábban.

Érdekes távolmaradás

Ha azonban egy kicsit eltekintünk a két szembenálló fél elmúlt hetekben kiéleződött ellentététől (amely már addig a példátlan helyzetig fajult, hogy a menedzsment azonnali hatállyal elbocsátotta a cégtől a Dunaferr Vasas Szakszervezetének több vezetőjét, akik egyébként az Evgeny Tankhilevich által vezetett menedzsmentcsapattal szembenálló kisebbségi ukrán tulajdonost támogatták), és a társaság fundamentális pozíciójára tekintünk a rendelkezésre álló információk alapján (ennek megítélése egyébként nehéz, hiszen a társaságnak még 2019-es elfogadott beszámolója sincs), akkor egyértelmű, hogy nincs jó állapotban a cég. Súlyos likviditási válságra utal, hogy sorozatban már a harmadik hónapja csak részletben tudja fizetni a béreket (megsértve ezzel a Munka Törvénykönyvét, és emiatt indult el egy munkaügyi ellenőrzés), nincs megfelelő mennyiségű alapanyag, egyre alacsonyabb szinten termel a vasmű, és az elmúlt hónapok acélipari konjunktúráját saját gyengeségeiből fakadóan nem tudta kihasználni.

Ezek alapján jól látható, hogy az elmúlt hónapokban nagyon súlyos helyzetbe került a társaság, azonban a mostani helyzet egy szempont szerint nagyban különbözik a korábban bejelentett nehéz időszakokkal (tömeges elbocsátások bejelentésekor) összevetve: a kormány látványosan távol tartja magát az ügytől.

Erre jó példa, hogy október 22-én a dunaújvárosi közgyűlés egyhangúlag elfogadott egy 5 pontos javaslatcsomagot, amelyben a kormány közbenjárását és segítségét kérte a bérükhöz akkor már csak részletben hozzájutó vasműs dolgozóknak. Akkor Pintér Tamás polgármester levelet is küldött Orbán Viktor miniszterelnöknek, melyben kitért arra, hogy az önkormányzat az iparűzési adó befizetésének könnyítésével tudja segíteni a gyárat, önerejéből azonban nem képes kihúzni a vasműt a gödörből. Amellett érvelt a tavaly októberben megválasztott ellenzéki politikus, hogy a Dunaferr stabil működése az egész ország számára fontos, nemzetgazdasági érdek. Az idén 70 éves vasmű helyzetének rendezése érdekében a polgármester többek között azt kérte a kormányfőtől, hogy – bár a cég tulajdonosi szerkezete bonyolult, azonban a végső tulajdonos az orosz Vnyesekonombank – vegye fel a kormány az orosz bankkal és az orosz állammal a kapcsolatot. A miniszterelnök megbízásából erre a levélre november közepén Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter válaszolt. A rövid válaszban a tárcavezető azt írta: “a kormány 2010 óta mindent megtett és a koronavírus-járvány időszakában is mindent megtesz annak érdekében, hogy munkahelyeket teremtsen az ország valamennyi pontján, így Dunaújvárosban is. Azonban a Dunaferr magántulajdonban álló gazdasági társaság, így működésére és gazdálkodására a kormánynak semmilyen befolyása nincs”.

Gulyás Gergely válaszlevelét követően november végén Kálló Gergely, a térség (ellenzéki pártok által támogatott) februárban megválasztott parlamenti képviselője szólalt fel a Parlamentben a Dunaferr ügyében. A képviselő azt kérdezte a kormánytól, hogy ha baj lesz a céggel, akkor a kormány hogyan készül a vasműtől közvetlenül függő 8000 munkavállaló helyzetének rendezésére és hogyan segítene Fejér megye és a térség egyik legnagyobb foglalkoztatóján. A kormány nevében Schanda Tamás, az Innovációs és Technológiai Minisztérium államtitkára válaszolt. Azzal kezdte, hogy a Dunaferr a magyar ipar kiemelt szereplője, de mint hangsúlyozta: “ne feledkezzünk meg arról, hogy 2004 óta magántulajdonban van ez a vállalkozás, az állam lehetőségei pedig egy magántulajdonban álló vállalatcsoport esetében jóval korlátozottabbak, mint állami társaságok esetében”. Arra is emlékeztetett az államtitkár, hogy 2010 óta több kísérlet is volt a cég versenyképességének javítására, azonban épp a tulajdonos elutasító magatartása miatt nem vezettek ezek eredményre. “Ráadásul erősen korlátozza a cégnek való segítségnyújtást a társaság átláthatatlan tulajdonosi háttere, offshore háttere. Képviselő úr, remélem nem arról van szó, hogy Ön offshore cégekért lobbizik a Parlamentben” – fejtette ki. A képviselő viszontválaszában felvetette, hogy a kormány akár csak az elmúlt időszakban hány magáncégen segített, tehát ebből a szempontból a cég magántulajdonosi jellemzője nem kellene hogy a kormányzati támogatás, vagy közbenjárás kizáró oka legyen. A szigorú uniós szabályok (acéliparban a magáncégeknek nyújtott állami támogatás tilalma) azonban korlátozzák a dunaújvárosi vasmű megsegítésének lehetőségeit. Ezért merült fel korábban is rendre az állami részesedésvásárlás. Érdemes itt megjegyezni (ahogy az RTL Klub legutóbbi riportjából is kiderült), hogy januárban Orbán Viktor a Mátrai Erőmű állami megvásárlását épp azzal indokolta, hogy a vállalatnál tízezer ember munkahelyéről van szó, és azt mondta: “több és más szempontot is figyelembe kell venni, például a 10 ezer ember azonnali munkanélkülivé válását”.

Az külön érdekes, hogy idén novemberben a kormány egyik képviselője már offshore tulajdont emleget, de néhány hónappal ezelőttig (februári hírek szerint) a kormány még tisztában volt azzal, hogy ki is a végső tulajdonos, mert akkoriban Szijjártó Péter külügyminiszter vezetésével tárgyalásokat folytattak a társaságcsoport orosz tulajdonosi körével.

Éppen ezért kérdéseinkkel megkerestük az illetékes Külgazdasági és Külügyminisztériumot. Az iránt érdeklődtünk november 26-án küldött levelünkben, hogy megkapták-e a Dunaferr szakszervezetei által küldött levelet, mit gondolnak annak tartalmáról (azt kérték az érdekképviseletek, hogy “Dunaújvárosban ne történjen meg az, ami Diósgyőrben vagy Ózdon korábban és úgy érveltek, hogy “100 ezer ember megélhetése, jövője múlik a gyáron”), a cég nehéz helyzetét látva ezúttal felmerül-e lehetőségként az állami befolyásszerzés, tervezik-e felvenni a kapcsolatot az ügyben az orosz tulajdonossal és kormánnyal, illetve, ha nem terveznek kapcsolatfelvételt tulajdonvásárlás miatt, akkor a mostani helyzet miben más a korábbiaknál. Ezt követően újabb kérdéseket küldtünk december 11-én a tárcának, hogy a kormány nem akar-e közvetítőként fellépni a társaság irányításáért küzdő felek között. Válaszokat azonban egyik megkeresésünkre sem kaptunk.

Egyelőre csak annyit tudunk (bármit is jelentsen az), hogy miniszteri szintre vihetik a Dunaferr ügyét a Versenyszféra és a Kormány Állandó konzultációs Fórumának ülését követően.

A Dunaferr ügyével kapcsolatban megkerestük Pintér Tamás polgármestert is a napokban, aki érdeklődésünkre kifejtette: abban bízik, hogy egy tőkeerős tulajdonos veszi át a vasműt és a tulajdonosváltás a lehető leghamarabb megtörténik. Arra is kitért, hogy sajnálatos, hogy az elmúlt időszakot nem tudta érdemben kihasználni a Dunaferr, hiszen az acélpiac most erős, jó áron lehetett volna értékesíteni, azonban a gyár visszafogott kapacitások mellett termel.

A polgármester abszurdnak nevezte a kormány mostani hozzáállását, miszerint nem ismerik a tulajdonost. Ez irányváltás a kormány részéről

– mondta Pintér Tamás, akinek ezzel kapcsolatban rossz érése van. Elképzelhető, hogy szándékos időhúzást láthatunk az állam részéről, és amikor a társaság végső stádiumba kerül, akkor lép csak közbe az állam, vagy egy, a kormányhoz közel álló üzletember. Könnyen lehet azonban, hogy addigra már késő lesz, a dolgozók szempontjából.

Pedig korábban nagyon is aktív volt a kormány

Pedig a kormánynak a korábbi eseményekkor nem ez volt a hozzáállása, rendszeresen és szinte azonnal megszólalt és az akcióképességet sugározta a Dunaferr nehéz helyzetei láttán. Ezek közül felidézünk most néhányat.

1. A Dunaferr cégvezetése október 30-án jelentette be, hogy az acélipar válsága miatt tömeges elbocsátásra kényszerül. A történet szempontjából talán nem mellékes, hogy ekkor már október közepe óta ellenzéki polgármester irányította a várost. Az elbocsátás hírére nem érkezett kormányzati reakció, azonban 2019 novemberében megszólalt Szijjártó Péter külügyminiszter és parlamenti meghallgatásán azt mondta, hogy indokolt állapotfelmérő beszélgetéseket folytatni a Dunaferről. A korábbi, orosz féllel folytatott egyeztetések során a magyar kormány világossá tette álláspontját, hogy akár a magyar állam, vagy akár nem állami szereplők készek magyar tulajdonba venni a céget. Konkrét megbeszélés azonban nem történt az ügyben – mondta a tárcavezető. Majd február 13-án jött a váratlan és hirtelen fordulat, miszerint a cég megtette a béremeléssel kapcsolatos ajánlatát a szakszervezetnek, de ami még ennél is érdekesebb volt, hogy visszavonta a 2019 októberi létszámleépítést. Akkor olyan hírek láttak napvilágot a helyi kormánypárti politikusok részéről, hogy ebben a meglepő döntésben szerepet játszhatott a háttérben zajló kormányzati tárgyalás az orosz tulajdonosokkal. Itt ideteszünk még egy dátumot: február 16-án az ellenzéki színekben induló Kálló Gergely nyerte a helyi időközi országgyűlési választást.

2. A társaság 2015-ben állami segítséget kért, majd kilátásba helyezte 2016-ra a leépítést. Ezt követően 2016-ban a kormány elárulta: ismét megpróbálkozott a tulajdonvásárlással az orosz félnél, azonban sikertelenül.

3. 2013 nyarán jelentette be a társaság, hogy 1500 fős elbocsátásba kezd. Ezt követően a kormány azonnal akcióba lépett és bejelentette, hogy vételi ajánlatot kíván tenni a társaságra, amely még akkor szeptemberben közölte, hogy nem kíván élni az ajánlattal. 2014 februárjára azonban egyértelműen kiderült: a cég nem eladó.

4. 2012 novemberében jött a hír, hogy a magyar állam nem vásárolna tulajdonrészt a Dunaferrben, de minden eszközzel segíti a cég talpra állását.

A fentiek alapján jól látható, hogy a korábbiakhoz képest változott a kormány hozzáállása a Dunaferr ügyéhez. Ezek után valószínűleg nem mellékes szempont, hogy időközben változott meg alaposan a város és térség politikai vezetése. De az is elképzelhető, hogy a változó munkaerőpiaci környezetben a kormány már nem látja annyira indokoltnak a beavatkozást és azt gondolja, hogy a 8000 érintett dolgozó számára nem lesz gond az elhelyezkedés a térségben, vagy az ország más pontján, ha nem is az eddigi szakmájában, profiljában. Mostanában ugyanis többször is elhangzik az az érv a kormányzat részéről, hogy jelenleg is van munka Magyarországon és aki akar, az tud dolgozni. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy ez az érvrendszer nem számol a – társaság esetleges végzetes helyzetéből fakadó, – munkaerőpiacon túli súlyos következményekkel: a vasmű meghatározó szereplő és szolgáltatást igénybe vevő a vasúti fuvarozás, a dunai hajózás piacán, számos hazai beszállítóval rendelkezik (elég csak a hulladékvasra gondolni), a vásárlóerő megcsappanása nem tenne jót a helyi ingatlanáraknak, a boltok forgalmának, a helyi adóbevételeknek, és ez utóbbi csökkenésén keresztül a helyi közszolgáltatások minőségének. Egy ekkora társaság jelentősége olyan mértékben szövi át a várost (és a térséget) több csatornán is, hogy jelentősen függnek működésétől a lakosok (még ha közvetlenül ezt nem is mindig érzékelik).

Nem véletlenül tartja a mondás már régóta a városban:

ha él a gyár, él a város.

A társaság 2010-ben elkészített image filmjének is ez volt a címe, amit a 60. születésnap alkalmából készítettek.

Címlapkép forrása: MTI Fotó/Soós Lajos

Forrás: Portfolio.hu - Koronavírus

További hírek a témában

Ez weboldal sütiket használ, hogy a felhasználói élményt javítsa. Feltételezzük, hogy ezzel egyetért, de ha akarja, bármikor letilthatja. Elfogad Részletek