Főoldal Uniós források Rövid távon Orbán Viktor győzött, hosszabb távon az EU egésze nyert az alkuval

Rövid távon Orbán Viktor győzött, hosszabb távon az EU egésze nyert az alkuval

2 megtekintés
Portfolio Signature karácsonyra is!
A legfontosabb elemzések és exkluzív tartalmak a fa alá. Akár az utolsó pillanatban is megajándékozhatsz valakit egy éves Portfolio Signature előfizetéssel. Ha pedig egyszerre több ismerősnek, barátnak, családtagnak vásárolsz éves előfizetést, akkor van lehetőség mennyiségi kedvezményre is. Így azon túl, hogy az ünnepekre hasznos ajándékkal készülsz, még a minőségi gazdasági tartalomgyártást is támogathatod. Tudj meg többet

Sokan elbizonytalanodhattak az elmúlt hetekben

Volt abban a nagyon hangosan mondott magyar és lengyel állításban igazság, hogy a jogállamisági mechanizmus akár sértheti is az uniós alapszerződést és ezt a nézetet az EU legfelső szintjén is osztották valamelyest. Ennek a háttérinformációnak a tudatában vállalhatott fel Orbán Viktor vezetésével a magyar és a lengyel kormány egy erősen konfrontatív vétópolitikát az elmúlt hetekben, ami pár hétre megállította a közel 2000 milliárd eurós uniós pénzosztási gépezet előrehaladását is.

Eközben mind itthon, mind Lengyelországban, mind Nyugat-Európában sok embert elbizonytalaníthatott a vétóvita arról, hogy a két miniszterelnök tényleg az EU-ban képzeli-e el hosszabb távon is az országuk jövőjét.

Ezek a félelmek annak ellenére erősödtek fel, hogy:

  • Orbán Viktor egy szeptemberi interjúban és egy őszi magyar parlamenti felszólalásában véleményem szerint minden eddiginél egyértelműbben kinyilvánította, hogy Magyarország jövőjét az EU-ban képzeli el, hiszen egyszerűen ki sem tudunk lépni a britekkel ellentétben, annyira integrálódott a magyar gazdaság az uniós közös piacba. Meglátásom szerint ezekkel az üzenetekkel a kormányfő már előre igyekezett elhárítani azt a szélsőséges piaci helyzetet, miszerint a vétóvita tetőfokán majd kinyílnak a nagybefektetők fejében az EU-kilépési forgatókönyvek és hatalmasat ütnek a magyar állampapírpiacon, illetve a forinton, ami végül beszűkíti a magyar kormány alkudozási mozgásterét az egész vitában.
  • A magyar gazdaság rendkívül nyitott: az exportunk és importunk döntő része az EU-s tagállamokkal bonyolódik, és az EU-pénzek mellett nagyon sokat nyer a gazdaság az uniós közös piaccal is. Emellett egy korábbi tanulmány szerint minden tagállamnál nagyobbat veszítene a magyar gazdaság, ha kilépne.
  • A Brüsszel-ellenes kommunikáció az elmúlt években oda vezetett (akárcsak a lengyeleknél), hogy még tovább erősödött az EU-tagság magyarországi támogatottsága és egy minapi felmérés szerint már 85%-os. Ezt persze olyan tényezők is táplálják, hogy az EU-csatlakozásunk óta felerősödött a kivándorlás, részben az EU-n belüli szabad mozgás és munkavállalás kihasználása jegyében, a nyaranta-telente rendszeresen megtapasztalt akadálytalan határátlépés a Schengen-zónában és a külföldi tartózkodás esetén sem elszaladó telefonköltség (az egyes kormányok helyett az EU tudta elérni a roaming-díjak letörését). Ezek az emberek mindennapi életében is kézzelfogható előnyök nagyrészt ellensúlyozzák azokat a híreket, miszerint állandóan harcban állunk a brüsszeli bürokratákkal.

Egy minapi német lapinterjúbeli Orbán Viktor-idézetet kölcsönvéve tehát szerintem

gazdaságilag és ezért politikailag is Magyarország EU-kilépése lenne az igazi öngyilkosság.

Ezt pragmatikus politikusként Orbán Viktor bizonyára tudja és éppen ezért nem is kockáztatja meg se most, se később.

Egy odaszúrás háttere

De ha ez mind igaz, akkor vajon miért hangzott el az az ominózus rádióinterjús odaszúrás Orbán Viktortól? – Kérdezhetik sokan és kérdezték tőlem is néhányan telefonon. A kormányfő ugyanis arról beszélt, hogy az EU-ból kilépő britek akcióképesebbek voltak a vakcinabeszerzésnél és erről beszélni kell az uniós csúcson. Szerintem a nyilatkozat időzítése (december 4., a vétóviták végső hete előtt) és tartalma is mutatja, hogy az csak a politikai manőverek hatásának fokozását, azaz a mozgástér-növelést szolgálta akkor, amikor egyébként is tudni lehetett, hogy a németek nem akarják kihagyni a magyar-lengyel párost a helyreállítási alapból, noha azokban a napokban Brüsszelben már tényleg elkezdtek komolyan gondolkodni arról, hogy 25 tagállam körében indítják el azt.

A gazdaságilag nem életszerű magyar üzenet (kilépés felé kacsintgatunk, ha nem engedtek nekünk a vétóvitában) nagy valószínűséggel néhány olyan nyugat-európai vezetőnek szólt, akiknek ténylegesen engednie kellett valamennyit a vétóvitában, azaz hajlandó legyen majd áldását adni arra az állam- és kormányfők által kiadandó nyilatkozatra, aminek kidolgozása tudomásunk szerint december 10-én indult el írásos formában. Ez volt aztán az a hadművelet, ami „a kör négyszögesítését” oldotta meg és talán Angela Merkel egyik legkeményebb politikai próbatétele is volt.

Itthon persze Orbán Viktor vakcinás kiszólása felerősítette az emberekben az EU-kilépés rémképét, így elterelte a figyelmet a viták lényegéről is. Eközben azt a magyar kormányfő is jól tudta, hogy ha akarta volna, itthon is lehetett volna vészmegoldással gyorsítva engedélyeztetni a Pfizer vakcináját. Hiszen éppen ezzel az ideiglenes megoldással kaphat várhatóan engedélyt itthon az orosz készítmény is, megelőzve az uniós gyógyszerhatósági jóváhagyást. Közben a lengyel kormányfőnek naponta kellett bizonygatnia odahaza, hogy Lengyelország „hangos igent” mond az EU-tagságra és „hangos nemet” a jogállamisági rendelet által jelentett politikai zsarolásra. Idehaza ilyen tartalmú “hangos igent” nem hallottunk az elmúlt két hétben a kormányfőtől, igaz talán nem is rendült meg széles tömegekben az EU-tagságunkba vetett hit és ő már előre kondicionálta hallgatóságát a fent említett ősz eleji nyugtató üzenetekkel.

Ezzel a nagy zajjal és politikai mozgástérbővítéssel végül odáig jutottak a folyamatok, hogy a magyar kormányfő megfogalmazásával megszületett a 4 oldalas német kompromisszumos javaslat, ami aztán gyorsan átment az uniós állam- és kormányfők testületén is. És mindez egyúttal arra is választ ad, hogy miért volt a végsőkig magabiztos a magyar kormányfő és miért volt ennyire konfrontatív a magyar-lengyel stratégia: tudta, hogy az EU legfelső szintjén is vannak, akik osztják a magyar érvelést és közben a németek senkit sem akarnak kihagyni a 27-es körből.

Rövidtáv – vs. hosszabb táv

A múlt csütörtöki EU-csúcson született alku kapcsán már leírtam a véleményemet, aztán pénteken jogilag is alaposan körbejártam a helyzetet, szombaton pedig a megállapodáshoz vezető teljes utat is felfejtettem. Ezek alapján még megalapozottabban állítom azt, hogy rövid távon Orbán Viktor győzött, hosszabb távon az EU egésze nyert az alkuval. Rövid távon azért, mert

  • A jogállamisági mechanizmust még évekig nem lehet alkalmazni, így addig van idő az itthon kockázatosnak tartott EU-s pénzosztási módszereken változtatni.
  • Részletekbe menően konkretizálták, hogy miket lehet figyelembe venni az EU-pénzes szankcióknál.
  • Kivették a mostani EU-ciklusból még nem folyósított 11 milliárd eurót a mechanizmus hatálya alól, ami a következő évek magyar gazdasági növekedéséhez és a deficit (viszonylagos) kordában tartásához életmentő.

Az majd az Európai Bíróságon múlik, hogy a rövid távú előnyből hosszabb távon mennyi marad. Kell-e egyáltalán itthon érdemi intézményi korrekciókat végrehajtani, vagy elég a mechanizmus által küldött szignál:

minden szereplő legyen észnél az EU-s pénzek felhasználásánál.

Ez ugyanis egy egész uniós közösség pénze és egy nyilvános, aggregált adatbázisban követi majd nyomon a végső kedvezményezettek szintjén az Európai Bizottság, hogy mely projektet ki és milyen feltételekkel nyerte. Tehát az esetleg offshore cég közbeiktatásával, durván túlárazott és szükségtelen projektekre elnyert pénzek végső kedvezményezettjei lesznek majd benne egy átlátható(ságot ígérő) brüsszeli adatbázisban. Így viszonylag könnyű lesz különféle összesítéseket készíteni és reflektorfényben tartani a visszaélés-gyanús eseteket. Ezekre biztosan ugrani fog majd az Európai Bizottság. Az eddig nehézkes és hosszadalmas fegyelmezési próbálkozások (kötelezettségszegési eljárás, pénzügyi korrekció) után/helyett lesz egy hatékonyabbnak tűnő eszköz is a kezében.

Ha pedig a tagállam megpróbálja a csalárd módon végrehajtott EU-s projekteknél a végső kedvezményezett felől a pénz visszafizetését elmismásolni, vagy a tagállami igazságszolgáltatás védi be a projektgazdát, akkor ezért fogja retorzió érni az államot. Magyarul: az egész jogállamisági mechanizmus afelé tolja majd az összes szereplőt, hogy legyen minél inkább csalás-, korrupció- és érdekkonfliktustól mentes a közösségi források felhasználása.

Ezzel pedig Magyarország lakossága is nyer és az EU összes állampolgára is, mert minden tagállamban ugyanezek a játékszabályok lesznek.

Így az emberek életszínvonala is javulhat majd ettől a mechanizmustól, mert remélhetőleg több hasznos, indokolt és takarékos költségvetéssel végrehajtott projekt fog megvalósulni, valós versenyben eldőlő feltételek mentén.

A másik nagy nyeresége ennek az egész mechanizmusnak az EU számára az, hogy igenis előrelép az integrációban 27 tagállam közössége. A helyreállítási alap ugyanis is megy tovább az előre eltervezett úton, ami 30 évre közös adósságvállalást jelent, példátlanul az EU történetében. Ennek másik oldalán 1,2%-ról 2%-ra megemelik a tagállamok az uniós költségvetésbe befizetendő hozzájárulásuk mértékét, ami mögött (például klímavédelmi célú) új uniós adónemek is szerepelnek.

Ezzel a megoldással erősen leegyszerűsítve “összedrótozzák” magukat legalább 30 évre a tagállamok, mert EU-s intézmény felé hitel visszafizetést elmulasztani (mondjuk a későbbi kilépési lamentálások miatt) nagyon durva dolog lenne: a görögök se csinálták meg, pedig tényleg bajban voltak és többször is csődbe mentek az elmúlt évtizedben. Ha pedig valaki mégis megpróbálná elmulasztani a közös adósságvállalásból rá eső teher visszafizetését, akkor a többiek nyakába hullana a teher, még tovább erősítve a szolidaritást a közösségen belül és feltehetően még tovább erősítve a retorziókat a renitensekkel szemben.

Gyakorlatilag tehát akárhogy is nézem: a vétóvita megoldásával és a helyreállítási alap működésével az EU egysége fog megerősödni, igaz azért a világbéke kitörésére ne számítsunk. Súlyos viták várhatók majd a helyreállítási alap pénzosztási szabályrendszerébe beépített „vészfék-funkció” miatt, mert itt azt nézik majd alaposan, hogy a pénzért cserébe vállalt reformokból ki mennyit és milyen minőségben hajtott végre. Ebből pedig máris adódik például egy sok évig tartó holland-olasz vita lehetősége.

Ahogy a jogállamisági mechanizmus alkalmazása, úgy a helyreállítási alap esetében is a puding próbája az evés lesz. Ezzel együtt összességében a régóta húzódó jogállamisági vita a múlt heti alkuval elindult a nyugvópont felé. Könnyen lehet, hogy ha visszanézzük majd ezeket a heteket, azt olvassuk az uniós történelemkönyvekben, hogy két tagállamot sikerült biztosan bent tartani, mert megkapták, amit akartak (és egy bonyolult rendeletet a Bíróságra küldenek), míg egy harmadikat elengedtek (Brexit). És ezzel a megoldással mindenkinek üzennek az EU vezetői:

a tagságnak vannak előnyei és a tagság hiányának igenis van ára.

Címlapkép forrása: Alexandros Michailidis, Európai Unió, Európai Tanács médiatára

Forrás: Portfolio.hu - Uniós források

További hírek a témában

Ez weboldal sütiket használ, hogy a felhasználói élményt javítsa. Feltételezzük, hogy ezzel egyetért, de ha akarja, bármikor letilthatja. Elfogad Részletek