Főoldal Technika és Tudomány Kárpátalja aranya a gyógyvíz

Kárpátalja aranya a gyógyvíz

5 megtekintés

Magyarország különleges balneológiai adottságai révén rendkívül gazdag ásványvizekben és gyógyhatású termálvizekben, Izland, Japán, az USA, Franciaország, Olaszország, Kína és Új-Zéland mellett itt vannak a legnagyobb hévíz készletek. Mindez a Kárpát-medence speciális földtörténeti fejlődésének köszönhető. Az idők során a terület alatti földkéreg viszonylag elvékonyodott, az így létrejövő forró altalaj, illetve a vizet tárolni és leadni képes kőzeteknek köszönhetően gyakorlatilag nincs Magyarországnak olyan része, ahol ne lenne minőségi termál- vagy gyógyvíz.

A hazai fürdők története ennek köszönhetően egészen a római időkig vezethető vissza, Mátyás királyidején a Gellért-hegy lábánál lévő forrásnál már királyi fürdő üzemelt, de még a török hódoltság alatt is sorra nyíltak a fürdők. Mindez a kezdetektől a Magyar Királysághoz tartozó Kárpátalja esetén is igaz: a megyében több mint 360 ásványvíz- és 200 gyógyforrás található. Továbbá jelentős az 50 fok fölötti hőmérséklettel rendelkező, gazdaságosan kiaknázható, 600-1000 méter mélységű termálvízkészlet, ami egész Ukrajnában egyedülálló.

Gyógyvíz mindenhol

A különböző gyógyhatású vízkészlet Kárpátalja „fekete aranya”. A Közel-Keleti országok helyzetéhez hasonlóan gyakorlatilag nem lehet úgy beleszúrni egy karót a kárpátaljai földbe, hogy ne bukkanjunk valamilyen speciális tulajdonságú gyógyforrásra.

A területen találhatóak a vulkanikus-folyamatokkal kapcsolatos gyógyvizek (Szobránc, Derenóka, Kékesfüred, Szolyva, Rónafüred, Uzsok, Hársfáivá, Polena, Zányka, Gyertyánliget), üledékes kőzetekhez kötött gyógyforrások (Aknaszlatina, Husztsófalva) és a kétféle eredet közötti átmenetet jelző gyógyvizek (Szobránc, Visk). Emellett az utóvulkáni tevékenység eredményeként Kárpátalja bővelkedik:

  • szénsavban gazdag savanyú alkalikus forrásokban, melyek több oldott sót (hidrokarbonátot,nátriumot és kalciumot) tartalmaznak,
  • szénsavban gyengébb, lúgos bikarbonátos forrásokban,
  • illetve vastartalmú források is.

Nem meglepő, hogy már az első világháború előtt is számos városban, nyaralóhelyen működtek ismert és elismert gyógyfürdők. Munkács közelében Zányka, Szolyva, Hársfalva és Polene településeken szénsavas alkalikus és bikarbonátos vizű fürdők működtek, Ungvár környékén posztvulkáni eredetű forrásokból táplálkozott a Derenókai és Szobránci fürdő, Uzsokban, Ökörmezőn, Gyertyánligeten, Rahón, Tiszaborkúton magas szénsav és vas tartalmú-, míg Szinyákon és Ligetkefürdőben (Demecsi) kénes fürdővíz várta a gyógyulni vágyókat, míg Aknaszlatinában egyedülálló konyhasós források táplálták a Lajos-fürdőt.

A szobránci források bőrbetegségek, csúz, köszvény, reuma gyógyítását teszik lehetővé, Derenóka, Rónafüred, Hársfalva, Polena, Zányka, Gyertyánliget, Visk, Tiszaborkút gyógyvizeit légzési, vérkeringési zavarok, ideg-, szív- és gyomorbántalmak, vérszegénység, kimerültség kezelésére javasolták, míg Aknaszlatina forrásai a hivatalos források szerint „a női bajok és vérszegénység” gyógyításában bizonyították kiváló hatásukat.

Trianon után

A trianoni szerződés következményeként Kárpátalja elszakadt az anyaországtól és Csehszlovákia fennhatósága alá kerültek. Az újonnan kialakult határok mentén nagy volt a feszültség, ami nem ritkán katonai összecsapásokban is megnyilvánult, szinte frontzónává változtatta a vidéket.

Ennek eredményeként az ipar és a kereskedelem stagnált, míg a turizmus minimálisra csökkent: az anyaországból alig utaztak ide vendégek, de a külföldiek sem keresték fel a korábban ismert és népszerű gyógyfürdőket. Nem voltak fejlesztések, a meglévő fürdők, gyógyfürdők és szállodák felújítása elmaradt.

Csak az 1930-as évek végén változott a helyet, amikor az első bécsi döntés után a korábban elcsatolt területek egy része, köztük Kárpátalja is, visszakerült Magyarországhoz, és 1944-ig az országhoz tartozott.

Kárpátalja esetében mindezt a turizmus, elsősorban az egészségturizmuson keresztül próbálták bekapcsolni az ország vérkeringésébe. A számadatok azt mutatják, hogy a lépések sikeresek voltak: 1938 végétől az érdeklődés nő a terület iránt az anyaországban. Az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség összesített nyaralási statisztikái szerint 1939-ben a beszervezett községekben és kúriákban nyaralók száma Kárpátalján 13 384 fő volt május és szeptember között, ami a belföldön nyaralók közel 20 százalékát jelenti.

Visszatérni az enyészetből

A második világháború után azonban a terület ismét elszakadt Magyarországtól és a Szovjetunióhoz tartozó Ukrajnához került, és bár voltak fejlesztések, Kárpátalja páratlan gyógyvízkészlete a mai napig kiaknázatlan.

A szovjet uralom alatt az egészségturizmust célzó fejlesztések gyakorlatilag megszűntek. A térség számos településén lenne mód további termálfürdők kialakítására: a lelőhelyeket már a szovjet érában feltárták, de még ma is keveset hasznosítottak közülük, miközben hagyták tönkremenni a már meglévők nagy részét. Hiába rendelkezik például egész Kárpátalja legnagyobb termálvízkészletével a Beregszászi járás, a 13 ismert kútból a mai napig csak hármat hasznosítanak. És ez még a szerencsésebb eset: számos évszázados múlttal rendelkező létesítmény merült feledésbe.

Az utóbbi pár évben ugyanakkor fokozatosan nőtt az érdeklődés a régió termálvízkészlete és a régi, mára az enyészeté lett gyógyfürdői iránt. A kárpátaljai turizmus soha nem látott lehetőség előtt áll – úgy tűnik, hogy végre a helyiek is rájöttek arra, milyen értékes ez a darabka föld. Kárpátalja legnagyobb természeti kincse végre megkaphatja a neki kijáró figyelmet.

Forrás: Index.hu - Tech-Tud rovat

További hírek a témában

Ez weboldal sütiket használ, hogy a felhasználói élményt javítsa. Feltételezzük, hogy ezzel egyetért, de ha akarja, bármikor letilthatja. Elfogad Részletek