Anthony és Joe Russo a Marvel Filmes Univerzum legambiciózusabb produkciói után kisebb pihenőre vonultak és leszerződtek a Netflixhez, hogy akciófilmek producereiként ténykedjenek. A nagysikerű, Tyler Rake – A kimenekítés után a Moszul ostroma is a Közel-Keletre kalauzolja el a nézőt.
Moszul, az Iszlám Állam egyik fontos bázisa volt az iraki háború alatt. A város ostroma 2016 őszén kezdődött és 2017 nyarán ért véget, ez alatt több ezer emberéletet követelve. Az iraki hadsereg véres harcokat folytatott a kvázi romhalmazzá bombázott területen, házról-házra járva, hogy kiűzze az utolsó dzsihadistát is a településről. A film, a helyi SWAT alakulat hősies küzdelmét mutatja be ebben a pokoli helyzetben.
Moszul ostromaForrás: NetflixAz íróként indult (A királyság,Gyávák és hősök, A dolgok állása, Z világháború) Matthew Michael Carnahan bemutatkozó rendezése nem akar magasröptű gondolatokkal traktálni, egy szögegyszerű akciófilmet látunk, annak minden előnyével és hibájával. A Kimenekítés-nek remekül állt a közel-keleti köntös, a Moszul ostroma azonban még tovább megy. Nincsenek koalíciós erők, nyugati befolyás, teljes egészében arab nézőpontból követjük az eseményeket. A nyelvhasználat és a karakterek tökéletesen megadják az alaphangulatot, autentikussá teszik az élményt. Üdítő látni, hogy a pátoszra hajlamos amerikai szál teljesen kimaradt és az iraki erők dominálnak.
Ez a lépés sokkal erőteljesebben helyezi bele a nézőt abba az állapotba, amit a főszereplők átélnek. A rendőrökből verbuválódott elit osztag a saját hazájáért, otthonáért, családjáért küzd, elvégre a csapat minden tagja a városból való. Noha küldetésük sokáig ismeretlen, nincs szükség különösebb okra az előrenyomuláshoz, mert a végső cél Moszul felszabadítása.
A kerettörténet ehhez mérten alibi gyanánt van jelen. A SWAT alakulathoz frissen csatlakozik egy 21 éves fiú, s bajtársaival együtt próbál túlélni ebben a bizalmatlanságot szülő és fenyegető helyzetben. A cselekmény a pihenős, tűzharcos szegmenseket váltogatja, folyamatos készültség alatt tartva hőseinket.
Szerencsére nem fullad monotonitásba a bő 100 perces játékidő, inkább az érdektelenség veszélye áll fenn. Hiába adott a cél, hiányoztak a részletesebb jellemrajzok, a kilátástalanság érzékeltetése, netán az érzelmi töltet. A senki sincs biztonságban hangulat bár átjön, s valóban nincs idő gyászolni egy háborús övezetben, mégsem volt meg az a bizonyos plusz ahhoz, hogy igazán gyomorba vágó hatása legyen a filmnek. Az akciójelenetekre nem lehet panasz, tény, hogy ezúttal elmaradt egy olyan bravúros epizód, mint a Kimenekítés 10 perces “vágatlan” üldözése, de a fegyveres összetűzések intenzitása és feszültsége így is működik. A zárás beemelné a már említett érzelmesebb vonalat, de valahogy túl kevésnek bizonyult és túl későn.
A Moszul ostroma profi, ám kissé ízetlen akciófilm. Egyszerű története és karakterei legalább annyira számítanak erénynek, mint hátránynak, s a téma, a szituáció kényességét is tüzetesebben végigjárhattuk volna a szokásos feliratok mellett. A műfaj kedvelőinek ettől függetlenül kár lenne kihagyni, az autentikus iraki nézőpont és a kemény tűzharcok kompenzálják a hibákat, de Moszul felszabadításában talán több volt egy tisztességes iparosmunkánál.
Forrás: Origo.hu - Filmklub rovat